A történelmet mindig a győztesek írják - mondta Napóleon, és milyen igazan. És a történelem talán egyetlen igazi győztese az nem más, mint az Amerikai Egyesült Államok. Azonban - a filmekkel ellentétben - még nekik sem volt makulátlan, fényes diadalmenet a történelem útja. Éppen ezért kerestem olyan eseteket, amikor az amerikaiak voltak a rosszfiúk...

Az amerikai katonákról hajlamosak vagyunk elhinni - de főleg az amerikaiak -, hogy ők soha, semmilyen körülmények között nem követtek el háborús bűnöket. Pedig de, hiszen ők is ugyanolyan emberek, mint mi. Ugyan az USA történelme viszonylag rövid időt ölel fel, azonban elég csak az indiánokkal folytatott küzdelmekre gondolni a területekért.

1. My Lai-i mészárlás (1968)

1968. március 16-át írunk, bőven a vietnami háborúban. Sokan tartják ezt az esetet az amerikai történelem egyik legkegyetlenebb, legvéresebb tettének. Talán nem is véletlenül: ugyanis amerikai katonák több mint 500 dél-vietnami civilt - köztük nőket, gyerekeket és öregeket - gyilkoltak meg különös kegyetlenséggel. A nőket és lányokat először megerőszakolták, majd némelyiket meg is csonkították. (1968 több szempontból is fordulópontnak számított a vietnami háborúban: az északi kommunista erők ekkor intéztek egy óriási ellentámadást, mely művelet a Tét-offenzíva nevet kapta. Igazi célját nem érte el, azonban arra bőven elég volt, hogy az amerikai háborúellenes hangok még jobban felerősödjenek.) My Lai falucskája egyébként Quang Ngai tartományban volt, amely terület hírhedten a kommunista Viet Cong kezén volt.

1968-ban a Charlie szakasz azt az üzenetet kapta, hogy a területen, többek között a kis My Lai-ban is Viet Cong harcosok vannak, és egy "kutasd fel és semmisítsd meg" küldetés keretén belül oda küldték őket. A katonák azonban, mikor odaértek, csak nőket, gyerekeket és öregeket találtak. Miután azonban átkutatták a házakat, találtak néhány fegyvert, ezért az osztag parancsnoka, William Calley hadnagy elrendelte, hogy lőjék le a civileket. A katonák nem ismertek kíméletet: mindenkit lelőttek, akit csak találtak, majd felgyújtották a kunyhókat, és bárkit, aki megpróbált kimenekülni az égő házból, azt lelőtték. A vérengzést végül egy Hugh Thompson nevű helikopterpilóta állította meg, mikor arrafelé repülve észrevette az esetet, és helikopterével a katonák és a civilek közé szállt le. Helikopterével végül elszállította azt a néhány civilt, akik életben maradtak, hogy orvosi ellátást kapjanak.

Hugh Thompson (forrás: google) 

Vannak, akik az eseményt kiváltó okot azzal magyarázzák, hogy a Charlie szakasz a Tét-offenzíva során súlyos veszteségeket szenvedtek, megint mások a háború borzalmaiban megtört katonák lelki állapotának tudják be ezt. Miután az incidens napvilágra került, az esemény végleg szembe fordította a közvéleményt a háborúval szemben. A mészárlásból mind a mai napig egyedül William Calley ellen indult hadbírósági eljárás. Miután az esetet az egész világ megismerte, az teljesen megsemmisítette az amerikai háborús propagandát.

2.  Biscarai mészárlás (1943)

A második világháború hallatán mindenkinek a nácik ugranak be elsőre, és az általuk elkövetett rémtettek (melyeket természetesen senki nem von kétségbe). Azonban különböző mészárlásokat nemcsak a nácik követtek el, hanem a szövetségesek is (elég csak a katyn-i mészárlásra gondolni). Többek között az amerikai katonák is, Európa területén. 1943 nyarán amerikai és brit csapatok szálltak szálltak partra Szicília szigetén, Patton és Montgomery vezetésével. Ezeknek a csapatoknak volt része a 180. gyalogezred, akiknek az volt a feladatuk, hogy elfoglalják a biscarai repülőteret, amit olasz és német katonák védtek. Július 14-én a szövetségesek a szomszédos San Pietro repülőtérnél is harcba keveredett, ahol reggelre 48 foglyot ejtettek, a 48-ból három német, a többi olasz volt. A foglyokkal levettették a cipőiket és a felső ruházatukat, ami egy bevett szokás volt annak megelőzése céljából, hogy megszökjenek. 

A foglyok kíséretét Horace T. West őrmesterre bízták, hogy kísérje a katonákat a frontvonal mögé, ahol majd nyugodtabban tudják kihallgatni őket. West végül kiválasztott 8-9 foglyot, akiket elküldött a kihallgatásra, majd ezek után elvette egyik társának Thompson géppisztolyát. Mikor megkérdezték, hogy mit művel, csak annyit felelt:

...Megölöm a rohadékokat...

Giuseppe Giannola, a biscari mészárlás egyik túlélője (forrás: google)

Ezek után az összes olasz és német foglyot agyon lőtte, majd még egy tárat engedett azokba, akik még úgy tűntek, hogy életben vannak. Miután kiderült az eset, és egészen Pattonig jutott, a tábornok elutasította a jelentést, amit azonban Omar Bradley (aki többek között a 180. gyalogezred parancsnoka is volt) elutasított. Bradley nyomására végül Patton elrendelte a nyomozást, minek következtében el is fogták West-et gyilkosság vádjával. A kihallgatáson azt állította, hogy nem bűnös, tettét pedig a háború okozta ideiglenes elmezavarnak tudta be. A szemtanúk azonban tagadták ezt, mondva, hogy West teljesen nyugodtan hajtotta végre a mészárlást. Az őrmestert végül elítélték, megfosztották rangjától, és életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Két hónappal később azonban felmentették West-et, és újra aktív állományba helyezték. A háború után visszatért szülőföldjére, Oklahomába, ahol 1974-ben halt meg.

A biscari mészárlásnak azonban egy második felvonása is volt. Ugyanezen gyalogezred katonái ugyanis egy újabb támadás során - a reptér ellen - súlyos veszteségeket szenvedtek, miután ellenséges orvlövészek tizedelték meg őket. Egy csapatnak végül sikerült elfoglalni az  állást, ahol is találtak néhány olasz katonát (volt, akin civil ruha volt). A csapatot John Compton százados vezette. A százados kikérdezte a foglyokat (36 főt), hogy ők voltak-e az orvlövészek, de ők nem feleltek. Végül Compton főhadnagya jelentette ki, hogy ők voltak azok. Ezek után a foglyokat visszavitték arra a helyre, ahol elfogták őket, majd hagyták, hogy fussanak. Ekkor lőtték le őket. Az esetet ugyanakkor jelentették, mint West tettét.

3.  Háború a Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok között (1899-1902)

A spanyol-amerikai háború (1898. április - 1898. augusztus) után az Egyesült Államok figyelme a Fülöp-szigetekre, és az ott folyó felkelésre terelődött. 1901-ben filippínó felkelők támadtak rá az Egyesült Államok Kilencedig Gyalogságának C Szakaszára Samar szigetén, ahol 36 katonát öltek meg, másik 8 ember pedig később belehalt a sebesüléseibe. Ezt követően az amerikai hadvezetés Littleton Waller őrnagyot küldte, hogy "felszabadítsa" a szigetet, olyan paranccsal, hogy ne ejtsen foglyokat, hanem, hogy a lehető legtöbb férfi felkelőt megöljék, akik fegyvert ragadtak az USA ellen (Waller kérdésére azt felelték, hogy minden 10 évnél idősebb fiú felkelőnek számít. A parancsot Waller megtagadta, azonban a sziget tisztogatása során számos kivégzés kapcsolódott a nevéhez, melyek alól a bíróságon később felmentették.) A katonák végül az egész szigeten átmasíroztak, otthonokat, farmokat és haszonállatokat pusztítottak el, és minden filippínót megöltek, akik ellenszegültek (a Samar-szigetén meggyilkoltak száma mind a mai napig vita tárgya: a filippínók nagyjából 50.000-re, míg az amerikaiak nagyjából 2500-ra teszik az áldozatok számát.) 

Amerikai katonák a fülöp-szigeteki háború során (forrás: google)

A filippínó felkelők megfékezésének másik módszere volt, hogy a civil lakosságot elzárták, és különböző gyűjtőtáborokban helyezték el őket (1901-től). Ezeket a táborokat aztán az amerikai közvéleménynek mint védelmi zónákat adták el. Közel 300.000 civilt zsúfoltak ilyen táborokba, amelyek hamar túlzsúfolttá váltak, nem volt megfelelő ellátás még a szennyvízelvezetés terén sem, így hamarosan különböző járványok ütötték fel a fejüket a táborokban. Természetesen az USA hadvezetése erről is úgy számolt be, mint egy jól működő rendszerről, amelyet a filippínó lakosság is üdvözölt.  Hamarosan elrendelték, hogy a táborokon kívül mindent pusztítsanak el, és aki a táborokon kívül van, az felkelőnek számít. 1902-re több, mint 8000 civil halt meg a táborokban. 

4. Gnadenhutten-i mészárlás (1782)

Erre az incidensre az amerikai függetlenségi háború alatt került sor, amikor is a Pennsylvania-i Milícia tagjai fegyvertelen, fogoly Delaware keresztény indiánokat (köztük nőket és gyerekeket) mészároltak le. Az eset előzményéről azonban annyit érdemes tudni, hogy még ez előtt egy Delaware indián csoport fosztogatott Nyugat-Pennsylvaniában. Éppen ezért a Pennsylvania-i Milícia megtorló támadásokat indított az indiánok ellen, többek között egy ilyen támadás keretein belül ütöttek rajta a gnadenhutten-i indián falucskán is. A milícia tagjai ezután szavazást tartottak az indiánok sorsát illetően, és megszavazták bűnösségüket a rajtaütések kapcsán, valamint döntöttek a kivégzésüket illetően is. A nőket és gyerekeket egy kunyhóba, a férfiakat pedig egy másik házikóba terelték. Néhány milicista azonban megtagadta, hogy részt vegyenek a kivégzésekben. A kivégzésekre végül ugyanígy két külön kunyhóban került sor, ahol az indiánokat megkötözték, majd agyon verték őket egy ütővel, vagy kalapáccsal. Ezek után a testeket megskalpolták, hogy aki esetleg életben maradt, az ebbe haljon bele. 

Gnadenhutten-i mészárlás (forrás: history.com)

A kivégzések során összesen 96 Delaware indiánt öltek meg, közülük 39 gyermek volt. Ezek után kifosztották a falut, majd az összes házat felgyújtották a testekkel együtt. Az eset futótűzként terjedt el, még George Washington fülébe is eljutott, néhányan ítélték csak el magát a tettet, a legtöbben azonban inkább egy esetleges indián megtorlás miatt aggódtak, mintsem azon, hogy nyomozást folytassanak a bűncselekményt illetően.