Petőfi elszavalja a "Talpra magyar"-t a Nemzeti Múzeum előtt (forrás: Múlt Kor)

Március 15-e egyike kevés nemzeti ünnepünknek. Mindenki ismeri ennek a napnak a történetét, és jelentőségét, mindenki, aki csak járt iskolába, tanult erről a napról, a főszereplőiről, a Nemzeti Dalról, vagy éppen a 12 pontról. Ezen a napon kezdődött meg aztán az a nagyjából két éves küzdelem közöttünk és az osztrákok között, melynek tragikus végkimenetelét mindannyian jól ismerjük. Ez a szabadságharc aztán nemzetünk történetének egyik legnagyobb jelképe lett, mindazokkal a hősökkel együtt, akik akár az életük árán is hajlandóak voltak tenni Magyarország szabadságáért, még akkor is, ha esetenként nem is voltak magyarok. Ez az időszak nemcsak a nemzeti identitástudatban, hanem a politikai viszonyokban is igen jelentős volt.

Erről az eseménysorozatról számos legenda is kering a történelmi tények mellett. Én nem legendákat, hanem valós eseteket kerestem, amikről lehet, hogy néhányan még nem hallottak. 

1. Bem apóból Murád pasa

Gondolom, senkinek sem kell megemlíteni Jozef Bem, magyarosan Bem József, vagy, ahogy mindenki emlegette, és emlegeti, Bem apó személyét. 1794-ben született lengyel nemesi családban, és már a napóleoni háborúk idején harcolt, mint tüzér, részt vett Napóleon oroszországi hadjáratában. Harcolt az 1830-31-es lengyel felkelésben is, ahol kitűnt hősiességével. A felkelés bukása után azonban Párizsba emigrált. A függetlenségi háborúk a szívügyei voltak (elsősorban természetesen Lengyelország függetlensége), így szinte valamennyi európai forradalomban megjelent. Ennek köszönhetően került a bécsi forradalmat követően Magyarországra. Kossuth Bem Józsefet az erdélyi seregek főparancsnokává nevezte ki, aki a feloszlóban levő erőket nagy szigorúság mellett újraszervezett, és amivel sikert sikerre halmozva végül egész Erdélyből kiűzte az osztrákokat és az oroszokat is sikeresen lassította, azonban 1849. július 31-én Segesvárnál vereséget szenvedett. Ezt követően még harcolt, azonban a temesvári csatában (augusztus 9.) ismét vereséget szenvedett, ő maga is megsebesült. 

A vereség után sok más társával együtt Törökországba emigrált, ahol több ok miatt is (hogy ne adják át az oroszoknak, és egyszerűen, hogy megkíméljék az életét) áttért az iszlám hitre. Eleinte Konstantinápolyban élt, itt irányította az oszmán sereg modernizálását. Ezt követően a szíriai Aleppóba került, ahol Murad pasa néven a hely kormányzója lett, itt is hunyt el 1850-ben. Bem állítólag igen nagy tapintattal viseltetett az iszlám vallás iránt, szigorúan betartotta a böjtöt, ezzel kivívva az ottani emberek tiszteletét is. Személyéről nemcsak itthon, hanem Keleten is nagy tisztelettel emlékeznek meg mind a mai napig.

Nálunk Bem apó, Keleten Murád pasa néven tisztelik (forrás: wikipedia)

2. 17 aradi vértanú

Mindenki tanult arról a 13 emberről, akik a végsőkig kitartottak elveik mellett, és hősiesen viselték még a kivégzést is. Azonban azt már sokkal kevesebben tudják, hogy Aradon rajtuk kívül kivégeztek még három embert, igaz nem akkor, mint 13 bajtársukat. 

Ormai (Auffenberg) Norbert honvédezredest kicsit korábban akasztották fel Aradon. Ő a szabadságharc idején például Kossuth mellett is szolgált, mint parancsőrtiszt, végül 1849-ben ezredessé léptették elő. A vereség előtti napokban azonban lemondott rendfokozatáról, az osztrák rögtönítélőbíróságot, és Haynaut azonban ez nem érdekelte. Kötél általi halálra ítélték, és 1849. augusztus 22-én kivégezték. Az ítélet végrehajtásakor 36 éves volt.

Kazinczy Lajos honvédezredest már 13 bajtársa után ítélték halálra. A magyar nyelvújítás vezéralakjának, Kazinczy Ferencnek a fia 1848-ban jelentkezett  a szerveződő honvédségbe. Buda feladása után Perczel Mór seregében volt alezredes, a tavaszi hadjárat során viszont már Klapka Györgynél szolgált. Az 1849. április 19-ei nagysallói ütközetben kitűnt hősies helytállásával, amiért ki is tüntették. A világosi fegyverletétel után több nappal adta csak meg magát, ezért nem végezték ki 13 társával együtt. Kazinczy Lajost 1849. október 25-én lőtték agyon, 29 éves korában.

Ők azok, akik még ugyanabban az évben haltak meg, mint 13 bajtársuk. Rajtuk kívül azonban még érdemes szólni Lenkey János tábornokról, aki 1850-ben hunyt el az aradi börtönben, miután megőrült. Semmilyen ápolást nem kapott, szörnyű körülmények között halt meg a börtön falai között, 43 évesen. Ugyancsak 1850-ben halt meg Aradon egy osztrák származású honvéd alezredes, Ludwig Hauk. Miután részt vett mind a bécsi forradalomban, mind a magyar szabadságharcban, az osztrákok letartóztatták, és eredetileg 12 év börtönre ítélték. Ezt azonban később módosították, és Aradon felakasztották. 51 évet élt.

Ormai Norbert honvédezredes (forrás: Múlt Kor)

Kazinczy Lajos honvédezredes (forrás: nlc.hu)

Lenkey János honvédtábornok (forrás: wikipedia)

3. Gyerekek a szabadságharcban

A szabadságharcban nem volt ritka jelenség, hogy fiatal, tizenéves gyerekek is részt vettek a harcokban. A fiatalok legtöbbször felderítők, futárok, írnokok, dobosok, vagy tüzérek voltak, azonban előfordult közöttük néhány huszár is. Most ezek közül a bátorságukról tanúságot tevő gyerekek közül nézünk meg párat.

Gróf Roggendorf Róbert egy nagybirtokos fia volt, aki 15 évesen állt be önkéntes közhuszárként. Hamar kitűnt tehetségével, így a véres feldunai harcok színterére már főhadnagyként vonult. 16 éves volt, mikor letette a fegyvert Világosnál. 

Gróf Károlyi Sándor is huszárként szolgált, híres családfája miatt 17 évesen már hadnagyi rangban vették be. 1849-ben Klapka György mellett szolgált, aki legbátrabb huszárai között tartotta számon.

Koroknay Dániel még 15 éves sem volt, amikor beállt katonának, tüzér lett. Első ütközete a hatvani volt, ahol az ütege a hősies helytállásért kitüntetésben is részesült, Dániel pedig főtüzér lett. Ezek után Koroknay ütege számos másik nagy csatában is feltűnt, mint például a tápióbicskei, vagy isaszegi csatában. A fiú a szabadságharc során életét vesztette, egyes források szerint kolerajárványban, mások szerint viszont halálos lövés érte.

A szabadságharc során számos fiatal fiú harcolt, akik akár az életüket is vesztették. Legtöbbjük története azonban ismeretlen, vagy csak nagyon keveset tudni róluk, akárcsak legtöbb felnőtt bajtársukról.

Az isaszegi csata, 1849. április 6. (forrás: wikipedia)