III. Alexandrosz a Nagy Sándor-mozaikon (forrás: google)

III. Alexandrosz (Kr.e. 356-Kr.e. 323), vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Nagy Sándor Makedónia királya volt és az ókor egyik legnagyobb hadvezérének számított, miután elfoglalta az akkor ismert világ nagy részét, ezzel kiterjesztve birodalma határait egészen Indiáig. Ezzel magának tudhatta az ókor valaha létezett legnagyobb birodalmát. Bár még azelőtt meghalt, hogy egységesíthette volna óriási birodalmát, hatása mégis akkora volt mind a görög, mind az ázsiai kultúrára, hogy nevéhez egy új történelmi korszakot is köthetünk, név szerint a hellenizmust, vagy hellenisztikus korszakot.

Azt mindenek előtt érdemes megjegyezni, hogy Nagy Sándor fiatalkoráról a későbbi kor emberei elsősorban Plutarkhosz görög életrajzíró mintegy négyszáz évvel Alexandrosz halála után írt művéből tájékozódhattak. A trónörökös a makedón fővárosban, Pellában született Kr.e. 356-ban. Apja, II. Philipposz király volt, aki családja eredetét Héraklészig vezette vissza, ugyanahhoz a mitológiai hőshöz, mint I. Leonidasz spártai király. ALexandrosz anyja Olümpiasz királyné volt, aki többek között családját a szintén mitológiai hős Akhilleusztól eredeztette. Miután Alexandrosz apja éppen egy hadjáratot vezetett, így távol volt, mikor fia született, azonban levélben értesítették.

Plutarkhosz feljegyzései szerint II. Philipposz három levelet is kapott. Az egyik szerint hadvezére elsöprő győzelmet aratott, a második szerint egyik lova megnyerte az olimpiai játékokat, a harmadik szerint pedig fia született. Mondhatni, ezeket nem csak akkor, de még most is igen jó jeleknek lehetne venni. Egyes legendák szerint pedig egy fényes csillag is ragyogott Makedónia felett, mikor a kis Alexandrosz megszületett. Talán ezeknek a jeleknek lehet betudni azt is, hogy annak ellenére, hogy Philipposznak már előző házasságából is volt fia, mégis Alexandroszt nevezte meg örökösének.

Sándor (...) ugyanazon a napon született, mint amikor az epheszoszi Diána templom leégett. (...) A templom akkor kapott lángra, mikor a papnője éppen Sándor születésénél segítkezett. (...) És az összes jós, aki akkor Epheszoszban volt, (...) körbesétáltak a városban azt kiabálva, hogy ez a nap hozott a Földre valamit, ami később végzetes és pusztító lesz egész Ázsia számára (...) - Plutarkhosz

Alexandrosz megszelídíti lovát, Bukephaloszt (forrás: wikipedia)

A fiú 12 éves volt, mikor megkapta élete leghűségesebb társát, egy vad lovat, akit később a fején található minta után Bukephalosznak, vagyis Ökörfejnek nevezett el. A ló a történetek szerint egy gyönyörű, fekete paripa volt, akinek egyetlen hibája csupán annyi volt, hogy senki nem bírta megszelídíteni. A ló természetesen a királynak, II. Philipposznak is megtetszett, azonban a kereskedő, aki árulta, olyan magas összeget kért érte, hogy annyit a király nem volt hajlandó kifizetni érte. Az uralkodó mellett azonban a 12 éves Alexandrosz is jelen volt, aki észrevette, hogy a ló fél a saját árnyékától. Miután erre rájött, a lovat úgy fordította, hogy ne láthassa árnyékát, majd megnyugtatta, és gyorsan a hátára pattant. Ezek után a ló csak neki engedelmeskedett, és a legendák szerint mintegy 18 évig volt hűséges hátasa Alexandrosznak, aki, miután a ló egy csatában elpusztult, a helyszínen legendák szerint egy várost alapított az emlékére, mely település romjaira ma sem talált senki.

Alexandroszt már egészen fiatal korától kezdve különböző tanítók nevelték. Először egy bizonyos Leonidasz volt mestere, aki az édesanyjának volt egyik hozzátartozója. Ő elsősorban olyan dolgokra tanította meg a fiút, mint a harc és a lovaglás művészete, de megtanította neki elviselni az olyan nehézségeket, mint az erőltetett menetek harci felszerelésben. Apja azonban szerette volna, ha fia egy művelt, kifinomult uralkodóvá válna, éppen ezért fogadott fel egy bizonyos Lüszimakhoszt, aki a görög Akarnaniából származott, és akinek feladata az volt, hogy megtanítsa Alexandroszt az olvasás, írás és a költészet művészetére. Ezen tudományok iránti szeretete és érdeklődése aztán élete egész hátralevő részére kihatott rá.

A fiatal trónörökös leghíresebb tanítómestere azonban kétség kívül Arisztotelész volt, akit II. Philipposz akkor fogadott fel, amikor fia betöltötte 13. életévét. A filozófus elsősorban a különböző tudományokra tanította meg a fiút, főleg a növény- és állattannal foglalkoztak, de a filozófus bevezette a fiút a politika és  etika világának rejtelmeibe is.. Egyes legendák szerint Alexandrosz a későbbiekben, mikor Ázsiában hódított, minden ottani állatot és növényt megfigyelt, és még mintákat is küldött egykori mesterének. Alexandrosz Arisztotelész halála után minden valószínűség szerint egy szobrot is állíttatott neki Athénban, azonban ebből mára csak a kőtalapzat maradt meg. Arisztotelész munkásságának volt köszönhető az is, hogy Alexandrosz soha nem kényszerítette rá a meghódított emberekre a görög kultúrát.

Alexandrosz és tanítómestere, Arisztotelész (forrás: google)

 Mikor Alexandrosz abba a korba lépett, be kellett bizonyítania, hogy méltó a trónra apja után. Ehhez pedig két próbát kellett kiállnia. Az egyik szerint el kellett ejtenie egy vaddisznót, a másik szerint pedig meg kellett ölnie egy ellenséges harcost. Az állat elejtése állítólag olyan jól ment az ifjú trónörökösnek, hogy ezek után szenvedélyesen űzte a vadászatot. Amint ezt a két próbatételt teljesítette, férfinak számított.

Plutarkhosz feljegyzései szerint Alexandrosz kedvelte a drámát, költészetet, és több hangszeren is játszhatott. Mind a feljegyzések és a szobrok alapján tudhatjuk, hogy a trónörökös izmos, és jóképű volt, valamint igen ügyes harcosnak bizonyult. Emellett pedig rendkívül okosnak és műveltnek is számított. Alexandrosz végül Kr.e. 340-ben, apja távolléte miatt Makedónia helytartója lett, királlyá pedig Kr.e. 336-ban lett, miután apját lánya esküvőjén meggyilkolták.

Alexandrosz (b.) vadászat közben (forrás: google)